Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bástyasétány 77.

2009.01.07
 Félreértések háza

FÉLREÉRTÉSEK HÁZA

Hagyományosan egy operettel zárja a 2008-as évet is a Tomcsa Sándor Színház – erre az alkalomra a Bástyasétány 77 című darabot választotta a művészeti vezetés. A választás nem rosszabb, és lehet, nem is jobb, mint a korábbi évek művei esetében volt, de mellékes a notórius operett- és vígjátékkedvelő szempontjából, aki természetesen a nevetésre, a könnyű kikapcsolódásra vágyik.

Kaptam már elmarasztalást színházi szakemberektől, hogy alaptalanul illetem a fent említett műfajokat a köny­nyed jelzővel, tudniillik a víg­játék meg az operett igenis tartalmas, avagy tartalmaz magvas gondolatokat, az életből merítkezik, görbe tükröt állít, ennélfogva tanulságos és így tovább. Meg aztán a vígjátékot legalább annyira nehéz jól csinálni, mint a drámát. Egyetértek ezzel, de ettől mégsem lehet összehasonlítani mondjuk a Katonák, katonákat a Figaro házasságával. Nincs a műfajjal semmi bajom, ám ha beülök az előa­dásra, szkeptikus szemüvege­met óhatatlanul fölteszem: kí­váncsi vagyok, milyen poé­nok nem érnek el hozzám, melyek igen, miért nem és mi­ért igen, ki a ripacs, ki nem va­ló ilyen sze­repre, a tánc- és é­nek­be­té­tek mennyire rántják le az elő­adást, vagy fordítva, e­melik-e stb. A Bástyasétány 77 című da­ra­bot Baróti Géza írta, a versek Da­los László tollából származnak, zenéjét Eisemann Mihály szerezte – a harmincas-negyvenes évek több híres ope­rettjének, slágerének szer­zője. A darab felépítése ismert, a klasszikus séma szerint a­la­kul, és érdeklődésünket rögtön az­zal keltik fel, hogy három if­jút küldenek a színre, akik egy régi, patinás, de szebb időket is lá­tott épületbe költöznének. A feltételes mód több szálon ér­vé­nyesül, ugyanis mindjárt az e­lején a hölgytábort is él­mé­nyünk van megismerni, akik szintén ebbe, a 77 szám alatti é­p­ületbe költöznének, ha éppen nem állított volna ki valaki többször a foglalásra vonatkozó bizonylatot. A konf­liktust nem ennyire egyértel­műen ez a kavarodás okozza, a do­log pikantériája, hogy a ház e­lőtti szobrok, nyílvesszővel ke­­zükben csibész össze­es­kü­vést szövögetnek minduntalan a fiatalok „szíve” ellen (a­vagy pont értük).
A bonyodalmat egy sze­rel­mes férfi (Posta Ervin) is sú­lyosbítja, továbbá egy minden hájjal megkent hivatalnok (Dunk­ler Róbert) gördít akadá­lyo­kat szereplőink útjába. A történet Feri bácsival (Sinka Ig­nác m.v.) és Elvirával (P. Fincziski Andrea) lesz kerek, egész és színes. Az a rendkívül jó ebben a két szereplőben, hogy míg az egyik teljességgel hiányzik a társulat össze­té­te­léből (középkorú férfi, jó or­gánummal), addig a másikat még nem láttuk hasonló sze­rep­ben (egyébként a darabban jós­nő, sarlatán – köréje töm­bö­­södik a humor, megjelené­sével képes nevettetni, nagyon jó játék ez P. Fincziski And­re­á­tól, eredeti, erőteljes, igazi telitalálat). Anélkül, hogy sorra mindenkit jellemeznék, inkább kiemelem azokat, akiket nem emlegetünk elégszer: Szűcs-Olcs­váry Gellért remekül ala­kítja Rudi szerepét. Egyér­tel­mű­en többet kéne játszania, azaz többször kéne ráosztani faj­súlyos szerepeket. Benedek Bo­tond Farkasban is van fantázia, jó a figura – ő a tudós és félénk Ödönt játssza, továbbá remekül kiegészíti őt a szintén tudós Bözsi (Márton Réka), akinek jól megy ez a habókos szerep. A második felvonásban már a megoldás felé haladunk, igaz, kicsit lassan. Szerencsére az u­tolsó felében mégis kap di­namikát a játék, de mindentől függetlenül hosszú a darab. Ha teljes nevetés és derű töltené ki, akkor is próbára tenné tü­rel­münket. Fenntartásaim ellenére az előadást, a színészek játékát érdemes volt megtisztelni a jelenléttel, továbbá megér­dem­lik, hogy Önök is megnézzék. A darabot december 31-én, 18 órától láthatják a Műve­lő­dési Ház nagytermében, je­gyeket a pénztárban válthatnak.
Szereplők: Veress Albert m.v., Szűcs-Olcsváry Gellért, Benedek Botond Farkas, Jakab Orsolya, László Kata, Márton Réka, Dunkler Róbert, Posta Ervin, P. Fincziski Andrea, Sinka Ignác m.v. Színpadi mozgás Lőrincz József, jelmez Marosi Márta, Csurulya Cson­gor; játéktér Csurulya Cson­gor, Szűcs-Olcsváry Gellért; ze­nei vezetés Faluvégi Krisztina, Filtner Tünde; világosító Toásó István. Zenekar: Filtner Tünde, Sebők Erzsébet, Hadnagy Ka­milla, Bodurián Ágota, Bu­gárschi Milán, Kiss Zoltán, Szász Attila, Hadnagy László, Sándor Endre, Pulya Barna, Te­rebesi Beáta, Balogh Róbert, Ta­más Zsuzsa. Az előadás rendezője Csurulya Csongor.

Barabás Blanka

forrás: www.uh.ro

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.